Sziasztok!Hát itt lenne a várva-várt első rész.Remélem már most elnyeri a tetszésetetek és az elkövetkezendőkben olvasni fogjátok.De nem is húznám az időt.Olvassatok.
/Örülnék,ha kommentelnétek is.;)/
---------------------------------------------
A nevem Alexandra Smith.17 éves vagyok.Apuval és a nővéremmel élem hétköznapjaimat New Yorkban.
Anyu 8 éve meghalt,ígyhát hárman maradtunk:apu,Bella és én.
Mindig is szerettem New Yorkot.Ez a hely sosem alszik.Éjjel-nappal emberektől nyüzsögnek az utcák,mint valami hangyaboly.Egyik saroktól a másikig üzletek,kajáldák és kávézók sorakoznak.Természetesen a kedvenc kávézóm,a Starbucks is megtalálható itt,ahová majdnem minden nap betérünk a legjobb barátnőmmel Toryval.
Ma is,mint minden péntek délután ide tartottunk,miközben New York utcáin sétálgattunk,néztük a boltok kirakatait és beszélgettünk.
*10 perccel később*
Amint beléptünk a kávézóba,hirtelen megpillantottam egy üres asztalt a sarokban.
-Hé Tory,nézd csak!Van ott egy szabad asztal-mutattam a kiszemelt hely felé.
-Király!Akkor megyek és leülök,te pedig vedd meg a szokásosat.
-Oké!Sietek!-mondtam nevetve.
Odamentem a pulthoz,majd megszólalt az eladó csajszi:
-Szia,mit adhatok?
-Hello,két jegeskávét kérek.
-Rendben!Egy pillanat és hozom.
Körülbelül két perc múlva már vissza is ért.
-Tessék!5$ lesz-már toltam is oda neki a pénzt.
-Köszönöm!További szép napot!.köszöntem el tőle és megfogtam a két jegeskávét.
-Én köszönöm.Szia!
Ahogy fordultam meg a kávékkal a kezemben,valaki nekem jött és a két pohár tartalma mind a ruhámon kötött ki.
-Te idióta!Nem tudsz jobban figyelni?!A ruhám tiszta kávé lett!Most hogy nézek ki?Ragadni fogok mindenhol!Hogy fogok így hazamenni?!-fakadtam ki,miközben próbáltam összeszedni a két poharat és a tartalmát,de csak ez után néztem rá az illetőre.Belenéztem gyönyörű kék szemébe.Egyből felismertem és rájöttem,hogy kinek üvöltöttem le a fejét.
Szegény fiú meg sem tudott szólalni,de mikor sikerült szóhoz jutnia,csak ennyit tudott mondani a dadogás közepette:
-Ööö...ehhmmm...Nagyon sajnálom!Veszek neked másikat.
-Nem kell,hagyd csak!-tiltakoztam.
-De kell!Rádborítottam két pohár tartalmát,ezek után a legkevesebb,hogy veszek neked másikat!-csattant fel hirtelen a fiú,aki az előbb még egy értelmes mondatot sem volt képes kinyögni.
-Oké,oké!Nyugi!-tartottam magam elé védekezésképpen a kezem.
-Tényleg sajnálom,hogy ilyen szerencsétlen voltam,csak a haverjaim magyaráztak nekem és nem figyeltem az orrom elé-miközben magyarázkodott,az egyik nagyobb ablak felé mutatott,ahol négy jóképű srác röhögött teljesen magukon kívül.Gondolom szegény barátjukon.
-Jól van.Bocsánatkérés elfogadva-mondtam neki mosolyogva-Egyébként még be sem mutatkoztam.Alexandra Smith vagyok,de hívj csak nyugodtan Lexynek-nyújtottam felé a kezem.
-Örülök a találkozásnak Lexy.Az én nevem....
