12. Ismerkedés

Na sziasztok!Megint itt lennék:) Nem ez lett a legjobb rész,de remélem tetszeni fog.Próbáltam a lehető legjobbra írni,de hát így sikerült.Jó olvasást.Ne felejtsetek el pipálni és kommentet hagyni!;) Természetesen a chat-be is írhattok myugodtan véleményt:) A feliratkozóknak pedig különösebben örülnék:) 
Puszi♥

---------------------------------------------

'Az első két képcsőfokon még tökéletesen fel tudtam menni,de ahogy léptem volna fel a következőre,egy kisebb baleset történt.'

Nagy balszerencsémre megbotlottam és körülbelül az egész iskola látta,majd egyszerre mindenki hangos nevetésben tört ki.Mark felsegített,aztán lehajtott fejjel indultam tovább,miközben néhányan még mindig rajtam nevettek.
-Jól vagy Lexy?-kérdezte barátnőm aggódva.
-Persze.Totál jó érzés,hogy az iskolában,ahova járni fogok,már is elkönyveltek 'bénának'-mutattam idézőjelet a levegőben.
-Jól van na.Majd elfelejtik-próbált vigasztalni Tory.
-Remélem...-reagáltam egy sóhajtás kíséretében-Na de mindegy.Menjünk inkább!
Bementünk az épületbe,majd egyenesen az igazgatói irodához.Bekopogtattunk,majd miután hallottunk egy halk 'Tessék!'-et,benyitottunk és bent a kis szobában leültetett minket az igazgató.

-Üdvözlöm önöket!A nevem John Eastman.
-Én Alexandra Smith vagyok.
-Én pedig Victorya Tonkin-fogtunk kezet vele sorban.
Miután mindennel végeztünk,felálltunk és elindultunk az ajtó felé.
-Akkor holnap reggel 09:30-kor várom önöket az irodámba egy kis eligazításra-szólt utánunk.
-Rendben.Köszönjük.Viszontlátásra!
Az ajtó előtt Jay már várt minket.
-Na mehetünk lányok?
-Igen-válaszoltuk kórusban.
Hazaértünk,majd rohantam fel a szobámba.Átöltöztem egy laza melegítőnadrágba és egy trikóba és visszafeküdtem aludni.Körülbelül 10 perc múlva kopogást hallottam.

-Bejöhetek?-hallottam egy fiú hangját,feltételeztem Louis az.
-Mit akarsz?-kérdeztem vissza kissé morcosan.
-Csak beszélgetni-gondoltam,mivel most egy ideig együtt fogunk lakni,jó lenne kicsit jobban megismerni egymást.
-Jól van gyere-azzal leült az ágy szélére.
-Nos Lexy...Mesélnél egy kicsit magadról?
-Hát oké.Szóval...-kicsit elhallgattam-17 éves vagyok.New York-ban élek édesapámmal és nővéremmel Bellával.Ott is járok iskolába,természetesen Tory is.Jövőre végzünk a gimiben.Közös álmunk,hogy Angliába költözünk.Ez most egy fél évre sikerült is,remélem később lesz majd rá lehetőség,hogy végleg valamelyik angliai városkában maradjunk.
-Elnézést,hogy belevágok,de édesanyáddal külön éltek?Mivel őt nem említetted-hallgatott el.
-Anyu 8 éve meghalt autóbalesetben...-fojtottam vissza sírásomat.
-Oh...Ne haragudj-ölelt át.

-Ugyan.Semmi baj.Kérted,hogy meséljek magamról-mosolyogtam rá kedvesen-na most te következel.
-Jolvan.Akkor kezdem a legelején.Louis Tomlinsonnak hívnak,amit persze te is tudsz-kacsintott rám.
-De nagyra van valaki magával-vágtam vissza kicsit bunkón-na folytasd.
-20 éves vagyok,itt nőttem fel Doncasterben ebben a házban.18 évesen jelentkeztem az X-Factor UK-be,ahol szólóénekesként nem sikerült teljesítenem,így hát beraktak egy bandába,ami végül a One Direction nevet kapta.
-Olyat nem tudsz mesélni,amiről nem tudok?
-Szóval te is rajongó vagy?-húzogatta a szemöldökét-Bár ezen nem csodálkoznék.
-Ezt miből gondolod?Csak,mert tudok rólatok pár dolgot?Elárulom,hogy ez azért van,mert már a csapból is ti folytok minden nap.Kissé kezd idegesítő lenni.De látom te is ugyanolyan híresség vagy,mint a többi...Azt hiszed,hogy mindenki ismer téged és a lábad előtt hever,csak,mert híres vagy.Hát elmondom,hogy nem így van.Ja és,ha végeztél a nagyképűsködéseddel,akkor magamra is hagyhatnál.Tudod...-hallgattam el kicsit-Mikor elkezdtük ezt a beszélgetést,tök normálisnak tűntél.Azt hittem nem vagy elszállva magadtól,mint a többi híresség,de csalódnom kellett.Főleg,hogy Niall tök normális volt.De lehet,hogy az is csak a látszat volt...-fejeztem be az utolsó mondatot már halkabban,hogy ne hallja.
-Mi?Milyen Niall?Mi van Niallel?Te találkoztál vele?-zúdította rám kérdéseit.
-Semmi közöd hozzá!Most hagyj békén!-azzal kiviharoztam a szobából és becsaptam magam mögött az ajtót.

11. Váratlan vendég

Hát sziasztok! Kis kihagyás után megint itt lennék!:) Remélem tetszeni fog a folytatás. Mostantól valószínűleg hetente,maximum kéthetente hozok részt. Hamarosan valószínűleg új kinézet is lesz ;) A másik blogot,ami Niall szemszögéből íródik,azt pedig törlöm,mivel minden erőmmel arra szeretnék koncentrálni,hogy ebből a blogból kihozam a lehető legjobbat. Hát akkor nem is húznám az időt. És tényleg ne haragudjatok,hogy még csak most hozom a részt. Puszi: Lexy ♥

---------------------------------------------

'-Na akkor jóéjt mindenkinek! - indultunk fel a lépcsőn.
-Jóéjt lányok! - mondták kórusban.'

*1 hét múlva*

Már egy hete itt vagyunk.Nagyon jól érezzük magunkat Toryval.A lányokkal,Mr. és Mrs. Tomlinsonnal is nagyon jól kijövünk.

*hétfő reggel*

Ma megyünk beiratkozni az iskolába. Remélem minden a terv szerint fog haladni és holnap már diákként mehetünk suliba.
Reggel 7:30-kor ébresztett a telefonom.Kimásztam az ágyból,majd szekrényhez mentem,hogy kiválasszam a szettet,amiben iskolába megyek.Rövid keresgélés után megtaláltam a megfelelő összeállítást,amit az ágyra raktam.
Bementem a fürdőszobába,majd elvégeztem a szokásos reggeli tevékenységeimet.Visszamentem a szobába és nagy meglepetésemre valaki háttal állt nekem és az ablakon nézelődött kifelé.
-Hát te meg ki vagy?-szólítottam meg a fiatalembert,aki azon nyomban megfordult.
-Ezt inkább én kérdezhetném tőled!-nézett végig rajtam,mire én eléggé elpirultam,mivel csak egy alsónemű és egy hosszabb póló volt rajtam.
-A nevem Alexandra Smith és csereprogramban veszünk részt egy kisebb csapattal az iskolából.New York-ból jöttünk.A barátnőmet és engem itt szállásoltak el.Én a te szobádat,Tory pedig Lottie szobáját kapta.A hugod,is ugyanebben a csereprogramban vesz részt.Ő New York-ban,az egyik családnál tartózkodik-fejeztem be a kis monológomat.
-Áááá értem.Én Louis Tomlinson vagyok a One Direction nevű együttesből,de gondolom erre magadtól is rájöttél.
-Na mert nekem mindenképp ismernem kell téged?-kérdeztem tőle kissé flegmán,mert nem akartam,hogy észre vegye,mennyire imádom őket.
-Manapság mindenki ismer minket-válaszolt kicsit félénkebben,miközben a földet pásztázta.
-Csak ugratlak.Persze,hogy tudom ki vagy.De szerintem ideje lenne menned,mivel ma megyünk beiratkozni az iskolába és még fel kéne öltözzek.
-Ja okés.Bocsánat a zavarásért.
-Semmi gáz.Addig ismerkedj meg a barátnőmmel,Toryval.
-Oké,köszi!-azzal ki is ment a szobából.
Magamra kaptam a kikészített ruhákat,beppakoltam még pár szükséges iratot a táskámba,majd elindultam lefelé.

Lent már vártak rám.Mindannyian megreggeliztek már.

-Na végre Lexy.Negyed órája rád várunk-szidott le kicsit Jay.

-Elnézést,csak Louis feltartott,mikor épp öltözni készültem.

-Na jól van.Inkább induljunk!-kiáltott fel Mark.

Elköszöntünk Louistól,majd elhagytuk a házat és beszálltunk az autóba.

-Lányokelraktatok minden szükséges papírt,ami kelleni fog?

-Igen Jay.Legalábbis én igen-válaszoltam.

-Azt hiszem én is-mondta utánam Tory.

Megláttam az iskolát,hirtelen görcsbe rándult a gyomrom.Az új hely,új emberek.Bevallom kissé félek.

-Lányok megjöttünk!-zökkentett ki gondolatmenetemből Jay kedves hangja.

Kiszálltunk a kocsiból,majd elindultunk az iskola bejáratához.

Ahogy egyre közelebb és közelebb értünk,egyre idegesebb lettem.Nagy idegességemben próbáltam magabiztosan menni,de ez körülbelül addig sikerül,mig az iskola előtti lépcsőhöz értünk.Az első két lépcsőfokon még tökéletesen fel tudtam menni,de ahogy léptem volna fel a következőre,egy kisebb baleset történt.