12. Ismerkedés

Na sziasztok!Megint itt lennék:) Nem ez lett a legjobb rész,de remélem tetszeni fog.Próbáltam a lehető legjobbra írni,de hát így sikerült.Jó olvasást.Ne felejtsetek el pipálni és kommentet hagyni!;) Természetesen a chat-be is írhattok myugodtan véleményt:) A feliratkozóknak pedig különösebben örülnék:) 
Puszi♥

---------------------------------------------

'Az első két képcsőfokon még tökéletesen fel tudtam menni,de ahogy léptem volna fel a következőre,egy kisebb baleset történt.'

Nagy balszerencsémre megbotlottam és körülbelül az egész iskola látta,majd egyszerre mindenki hangos nevetésben tört ki.Mark felsegített,aztán lehajtott fejjel indultam tovább,miközben néhányan még mindig rajtam nevettek.
-Jól vagy Lexy?-kérdezte barátnőm aggódva.
-Persze.Totál jó érzés,hogy az iskolában,ahova járni fogok,már is elkönyveltek 'bénának'-mutattam idézőjelet a levegőben.
-Jól van na.Majd elfelejtik-próbált vigasztalni Tory.
-Remélem...-reagáltam egy sóhajtás kíséretében-Na de mindegy.Menjünk inkább!
Bementünk az épületbe,majd egyenesen az igazgatói irodához.Bekopogtattunk,majd miután hallottunk egy halk 'Tessék!'-et,benyitottunk és bent a kis szobában leültetett minket az igazgató.

-Üdvözlöm önöket!A nevem John Eastman.
-Én Alexandra Smith vagyok.
-Én pedig Victorya Tonkin-fogtunk kezet vele sorban.
Miután mindennel végeztünk,felálltunk és elindultunk az ajtó felé.
-Akkor holnap reggel 09:30-kor várom önöket az irodámba egy kis eligazításra-szólt utánunk.
-Rendben.Köszönjük.Viszontlátásra!
Az ajtó előtt Jay már várt minket.
-Na mehetünk lányok?
-Igen-válaszoltuk kórusban.
Hazaértünk,majd rohantam fel a szobámba.Átöltöztem egy laza melegítőnadrágba és egy trikóba és visszafeküdtem aludni.Körülbelül 10 perc múlva kopogást hallottam.

-Bejöhetek?-hallottam egy fiú hangját,feltételeztem Louis az.
-Mit akarsz?-kérdeztem vissza kissé morcosan.
-Csak beszélgetni-gondoltam,mivel most egy ideig együtt fogunk lakni,jó lenne kicsit jobban megismerni egymást.
-Jól van gyere-azzal leült az ágy szélére.
-Nos Lexy...Mesélnél egy kicsit magadról?
-Hát oké.Szóval...-kicsit elhallgattam-17 éves vagyok.New York-ban élek édesapámmal és nővéremmel Bellával.Ott is járok iskolába,természetesen Tory is.Jövőre végzünk a gimiben.Közös álmunk,hogy Angliába költözünk.Ez most egy fél évre sikerült is,remélem később lesz majd rá lehetőség,hogy végleg valamelyik angliai városkában maradjunk.
-Elnézést,hogy belevágok,de édesanyáddal külön éltek?Mivel őt nem említetted-hallgatott el.
-Anyu 8 éve meghalt autóbalesetben...-fojtottam vissza sírásomat.
-Oh...Ne haragudj-ölelt át.

-Ugyan.Semmi baj.Kérted,hogy meséljek magamról-mosolyogtam rá kedvesen-na most te következel.
-Jolvan.Akkor kezdem a legelején.Louis Tomlinsonnak hívnak,amit persze te is tudsz-kacsintott rám.
-De nagyra van valaki magával-vágtam vissza kicsit bunkón-na folytasd.
-20 éves vagyok,itt nőttem fel Doncasterben ebben a házban.18 évesen jelentkeztem az X-Factor UK-be,ahol szólóénekesként nem sikerült teljesítenem,így hát beraktak egy bandába,ami végül a One Direction nevet kapta.
-Olyat nem tudsz mesélni,amiről nem tudok?
-Szóval te is rajongó vagy?-húzogatta a szemöldökét-Bár ezen nem csodálkoznék.
-Ezt miből gondolod?Csak,mert tudok rólatok pár dolgot?Elárulom,hogy ez azért van,mert már a csapból is ti folytok minden nap.Kissé kezd idegesítő lenni.De látom te is ugyanolyan híresség vagy,mint a többi...Azt hiszed,hogy mindenki ismer téged és a lábad előtt hever,csak,mert híres vagy.Hát elmondom,hogy nem így van.Ja és,ha végeztél a nagyképűsködéseddel,akkor magamra is hagyhatnál.Tudod...-hallgattam el kicsit-Mikor elkezdtük ezt a beszélgetést,tök normálisnak tűntél.Azt hittem nem vagy elszállva magadtól,mint a többi híresség,de csalódnom kellett.Főleg,hogy Niall tök normális volt.De lehet,hogy az is csak a látszat volt...-fejeztem be az utolsó mondatot már halkabban,hogy ne hallja.
-Mi?Milyen Niall?Mi van Niallel?Te találkoztál vele?-zúdította rám kérdéseit.
-Semmi közöd hozzá!Most hagyj békén!-azzal kiviharoztam a szobából és becsaptam magam mögött az ajtót.