5. Egy átlagos iskolaév nem éppen átlagos kezdete

Sziasztok manók!:D meghoztam az új részt.nagyon örülök a sok megtekintésnek,de a kommenteknek még jobban örülnék.;) nem is húzom tovább a szót.tessék olvasni,kommentelni és szavazni!;)


---------------------------------------------

'Megettem a vacsorámat,amit apu hozott fel,megbeszéltem még Toryval,hogy mikor találkozzunk holnap,beállítottam az ébresztőt a telefonomon,majd el is aludtam.'

Reggel Taylor Swift I Knew You Were Trouble című számára keltem.
Örültem neki,hogy elkezdődött ez a tanév is,mivel Toryval most leszünk végzősök,szóval ez az utolsó évünk a gimiben.Igazából még egyikünk sem tudja,mi szeretne lenni,de nem is nagyon gondolkodtunk rajta.
Gondolatmenetemből apa kopogása zökkentett ki.
-Jó reggelt kincsem!
-Neked is apu!
-Elvigyelek suliba?Ma még nem kell bemenjek dolgozni.
-Nem kell köszi.Toryval már megbeszéltük,hogy együtt megyünk.
-Ja rendben.Akkor,ha felöltöztél,jöhetsz reggelizni.
-Oké!-majd kiment a szobámból.
Kikászálódtam az ágyból,előszedtem a tegnap vásárolt ünneplő ruhámat,majd célba vettem a fürdőszobát.Elvégeztem a reggeli tevékenységeimet,majd felvettem a ruhát,megfogtam a táskámat,aztán rohantam le reggelizni.
Apu a szokásosat csinálta:piritóskenyeret.Gyorsan megettem és már indulhattam is.
-Szia apu!Nem tudom mikor végzek.Majd valamikor jövök-kiabáltam vissza már az ajtóból.
-Rendben Lexy.Szia.

*10 perc múlva*

A házuk előtt egyből megláttam Toryt a tegnap vásárolt ruhájában,ami iszonyatosan jól állt neki.

-Sziia csajszi!-nyomtam két puszit barátnőm arcára.

-Na helloka!

-Fhuu vártam már,hogy kezdődjön a suli.Mondjuk a plázacicák egyáltalán nem hiányoztak,de ki fogjuk bírni.Nem hinném,hogy bármit is fognak rajtunk találni,amibe beleköthetnének.

-Na igen.Amúgy kíváncsi leszek rá,hogy most milyen 'különleges programot' talált ki az igazgató-mutatott idézőjelet a levegőben.

-Úúúú arra én is.

Út közben még beszélgettünk,majd körülbelül 10-15 perc séta után megérkeztünk az iskolához.

Sokan bent voltak már a suliban.Örültem neki,hogy találkozhattam az barátaimmal,akiket tavaly óta nem láttam.Szerencsére erre az utolsó évre nem jött új osztálytárs.

Bementünk Toryval,majd egyből mehettünk az udvarra a tanévnyitó ünnepségre.

Az igazgató elkezdte a szokásos beszédét.Már majdnem a végére ért,mikor elkezdtem kicsit figyelni és nem hittem a fülemnek.

-Mint minden évben,idén is megrendezzük a csereprogramunkat.Ezúttal Angliába lesz lehetőségük a diákjainknak ellátogatni,míg hozzánk jönnek onnan-mondta az igazgató,mire majdnem elsikítottam magam-az indulás négy hónap múlva lesz és a gyerekek hat hónapot tölthetnek ott.Természetesen ott folytatnák tovább a tanulmányaikat és közben ismerkedhetnek Anglia különböző részeivel.Akit érdekelne ez a program,kérem,hogy az ünnepség után fáradjon az igazgatói irodához,ahol részletes információt adunk és kapnak egy szórólapot is-innentől pedig már csak a szokásos dolgok jöttek.

-Tory ugye te is arra gondolsz,amire én?-fordultam barátnőm felé.

-Úgy érzem hamarosan irány Anglia.

-Pontosan!El sem hiszem.Apu biztos bele fog egyezni.

-Szerintem az én szüleim is belemennek.

-Áhhh és gondolj bele.Nem kell egész évben elviselnünk a sok hülyeségét mindenkinek.És hat hónapig ott lehetünk.

-Ráadásul,ha esetleg hazamennek a szülővárosukba tudodkik,akkor még az is lehet,hogy összefutunk velük.És újra találkozhatsz Niallel.

-Ezen még nem is nagyon gondolkodtam,de áááááh.Már alig várom-mondtam már majdnem visítva.

-Na akkor szerintem induljunk is-sürgetett Tory-még hazafelé beszélünk erről.

-Okés!-és az igazgatói iroda felé vettük az irányt.

Bementünk,majd kaptunk egy részletes tájékoztatót,amit szórólapon is megkaptunk,majd elindultunk haza.