9.Irány Anglia

 Sziasztok manók!:) Meghoztam az új részt! Remélem tetszeni fog:) kommentelni és szavazni ér!:)
Jó olvasást!♥
---------------------------------------------

'*elmélkedés*'

*3 hónappal később*

Egy nap múlva indulunk Angliába.Gyorsan körbenéztem a szobámban,hogy minden szükséges dolgot beraktam-e a bőröndjeimbe,majd lementem apuékhoz.Megvacsoráztunk,visszamentem a szobámba még egyszer körbenézni.Találtam még pár dolgot,ami kint maradt,azokat egyből el is raktam.
Este fél nyolc volt,ezért lefeküdtem aludni,mivel másnap fél hatra kint kellett lennünk a reptéren.

*másnap*

Fél négykor ébresztett a telefonom,ami azt jelenti,hogy egy órám van elkészülni.

Álmosan kikászálódtam az ágyból,bementem a fürdőszobába elvégezni a reggeli teendőimet.Visszamentem a szobámba,magamra kaptam az este kikészített ruhaösszeállítást,bepakoltam még a szükséges dolgokat a táskámba,majd lementem a konyhába.

 

Apu már ébren volt,épp a reggelit készítette.Mire kész lett a kaja,addigra Bella is felébredt.Együtt megreggeliztünk,majd indulhattunk is,mivel már négy óra volt.

Egy óra alatt ki is értünk a reptérre.Amint megláttuk a kísérő tanárokat,egyből feléjük vettük az irányt.Majdnem mindenki megérkezett.Már csak Toryra vártunk,mikor meghallottunk a hangosbemondóba,hogy az Angliába induló gépre megkezdhetjük a beszállást.Indultunk volna csekkolni,mikor meghallottam barátnőm hangját mögöttünk:

-Várjatok meg!-rohant felénk,nyomában a szüleivel,akik a bőröndjeit cipelték.

-Már azt hittem elaludtál-mondtam neki nevetve,miközben két puszit nyomtunk egymás arcára.

-Nem dehogy,csak még vagy ötször körbenéztem,hogy minden megvan-e.

-Értem.Na akkor menjünk.

Én is,mint mindenki elköszöntem a családomtól,ami apuból és a nővéremből állt.Megígértem nekik,hogy kétnaponta legalább egyszer beszélünk.Mindkettejük arcára puszit nyomtam,majd el kellett indulnunk.

Becsekkoltunk,,a bőröndjeinket leellenőrizték,majd kezdődhetett a beszállás.

Mindenki elfoglalta a helyét.Én hál' istennek Tory mellé kerültem.így nem kell majd unatkoznom az úton.Még küldtem egy sms-t apunak,hogy,amint megérkeztünk,felhívom.

Már vagy tíz perce ültünk,mikor hallottuk,hogy mindenki kapcsolja be a biztonsági övét,mert hamarosan megkezdjük a felszállást.Így is tettünk.Két perc múlva éreztük,hogy elindult a gép.

Mikor elértük a repülési magasságot,szóltak,hogy kikapcsolhatjuk a biztonsági öveinket.Majdnem mindenki elkezdett össze-vissza mászkálni.

*3 óra múlva*

-'Kérjük kapcsolják be a biztonsági öveiket,megkezdjük a leszállást'-keltem fel a hangosbemondó hangjára.

-Szuper!-kiáltottam fel.

-Végre itt vagyunk!-mondta Tory.

-Hát igen.Végre teljesült az egyik álmunk-kacsintottam rá.

Csináltam még pár képet leszállás közben,majd elraktam a fényképezőgépet a táskámba.Mielőtt kicsálltam volna a gépből,még vagy kétszer megnéztem,hogy nem hagytam-e semmit az ülésen és az ülés körül.Mikor teljesen megbizonyosodtam róla,hogy minden megvan,nyugodtan hagytam el a helyemet.

Mikor mindenki kiszállt,egy gyors névsorolvasást tartott az egyik tanár,majd elindultunk a csomagjainkért.Mindenki kézhez kapta a bőröndjeit,majd a repülőtér bejárata előtt megálltunk.

-Nos gyerekek!Mindenkinek el fogjuk mondani,hogy ki,melyik családnál fog megszállni Anglia különböző részein.

Csak ne valami degenerált családhoz kerüljek-gondoltam magamban.

-Szóval.Jessica Leaves ,Lindsey Hulbert és Josh Kerrich a Lambrick családhoz megy Birminghambe-végigmondta a tanár mindenkinek a nevét,mikor már csak Tory és én nem voltunk beosztva sehova,ígyhát gondoltuk,mi leszünk az utolsók.Így is lett-Alexandra Smith és Vitorya Tonkin a Tomlinson családhoz megy Doncasterbe.

-Hogy mi van?-kérdeztük egyszerre Toryval.

-Azt mondtam,hogy a Tomlinson családhoz mentek Doncasterbe!-hangsúlyozta ki a családnevet és a várost.

-Na jó az biztos nem lehet,amire gondolok-fordultam barátnőm felé,aki még mindig tátott szájjal bámult maga elé.

-Majd kiderül,de ez szerintem is lehetetlen.

-Na akkor mindenki szálljon be a 'saját autójába'-mutatott idézőjelet a levegőben a tanár.

Két és fél óra múlva megállt az autó egy gyönyörű családi ház előtt.

 

-Hölgyeim!Megérkeztünk!-szólt hátra a sofőr.

-Na jó én ezt már tényleg nem hiszem el.Biztos eltévesztette a házszámot,mivel ez Louis Tomlinson otthona.

-Nem tévesztettem el semmit.A papíron ez a házszám áll.Csengessenek be és kiderül,hogy jó helyre hoztam-e önöket.

-Rendben.

Kiszálltunk a kocsiból,odamentünk a bejárati ajtóhoz,majd becsengettünk.Kinyílt az ajtó,majd mindketten eltátottuk a szánkat.

-Sziasztok!Biztosan ti vagytok a cserediákok New York-ból.Az én nevem...