11. Váratlan vendég

Hát sziasztok! Kis kihagyás után megint itt lennék!:) Remélem tetszeni fog a folytatás. Mostantól valószínűleg hetente,maximum kéthetente hozok részt. Hamarosan valószínűleg új kinézet is lesz ;) A másik blogot,ami Niall szemszögéből íródik,azt pedig törlöm,mivel minden erőmmel arra szeretnék koncentrálni,hogy ebből a blogból kihozam a lehető legjobbat. Hát akkor nem is húznám az időt. És tényleg ne haragudjatok,hogy még csak most hozom a részt. Puszi: Lexy ♥

---------------------------------------------

'-Na akkor jóéjt mindenkinek! - indultunk fel a lépcsőn.
-Jóéjt lányok! - mondták kórusban.'

*1 hét múlva*

Már egy hete itt vagyunk.Nagyon jól érezzük magunkat Toryval.A lányokkal,Mr. és Mrs. Tomlinsonnal is nagyon jól kijövünk.

*hétfő reggel*

Ma megyünk beiratkozni az iskolába. Remélem minden a terv szerint fog haladni és holnap már diákként mehetünk suliba.
Reggel 7:30-kor ébresztett a telefonom.Kimásztam az ágyból,majd szekrényhez mentem,hogy kiválasszam a szettet,amiben iskolába megyek.Rövid keresgélés után megtaláltam a megfelelő összeállítást,amit az ágyra raktam.
Bementem a fürdőszobába,majd elvégeztem a szokásos reggeli tevékenységeimet.Visszamentem a szobába és nagy meglepetésemre valaki háttal állt nekem és az ablakon nézelődött kifelé.
-Hát te meg ki vagy?-szólítottam meg a fiatalembert,aki azon nyomban megfordult.
-Ezt inkább én kérdezhetném tőled!-nézett végig rajtam,mire én eléggé elpirultam,mivel csak egy alsónemű és egy hosszabb póló volt rajtam.
-A nevem Alexandra Smith és csereprogramban veszünk részt egy kisebb csapattal az iskolából.New York-ból jöttünk.A barátnőmet és engem itt szállásoltak el.Én a te szobádat,Tory pedig Lottie szobáját kapta.A hugod,is ugyanebben a csereprogramban vesz részt.Ő New York-ban,az egyik családnál tartózkodik-fejeztem be a kis monológomat.
-Áááá értem.Én Louis Tomlinson vagyok a One Direction nevű együttesből,de gondolom erre magadtól is rájöttél.
-Na mert nekem mindenképp ismernem kell téged?-kérdeztem tőle kissé flegmán,mert nem akartam,hogy észre vegye,mennyire imádom őket.
-Manapság mindenki ismer minket-válaszolt kicsit félénkebben,miközben a földet pásztázta.
-Csak ugratlak.Persze,hogy tudom ki vagy.De szerintem ideje lenne menned,mivel ma megyünk beiratkozni az iskolába és még fel kéne öltözzek.
-Ja okés.Bocsánat a zavarásért.
-Semmi gáz.Addig ismerkedj meg a barátnőmmel,Toryval.
-Oké,köszi!-azzal ki is ment a szobából.
Magamra kaptam a kikészített ruhákat,beppakoltam még pár szükséges iratot a táskámba,majd elindultam lefelé.

Lent már vártak rám.Mindannyian megreggeliztek már.

-Na végre Lexy.Negyed órája rád várunk-szidott le kicsit Jay.

-Elnézést,csak Louis feltartott,mikor épp öltözni készültem.

-Na jól van.Inkább induljunk!-kiáltott fel Mark.

Elköszöntünk Louistól,majd elhagytuk a házat és beszálltunk az autóba.

-Lányokelraktatok minden szükséges papírt,ami kelleni fog?

-Igen Jay.Legalábbis én igen-válaszoltam.

-Azt hiszem én is-mondta utánam Tory.

Megláttam az iskolát,hirtelen görcsbe rándult a gyomrom.Az új hely,új emberek.Bevallom kissé félek.

-Lányok megjöttünk!-zökkentett ki gondolatmenetemből Jay kedves hangja.

Kiszálltunk a kocsiból,majd elindultunk az iskola bejáratához.

Ahogy egyre közelebb és közelebb értünk,egyre idegesebb lettem.Nagy idegességemben próbáltam magabiztosan menni,de ez körülbelül addig sikerül,mig az iskola előtti lépcsőhöz értünk.Az első két lépcsőfokon még tökéletesen fel tudtam menni,de ahogy léptem volna fel a következőre,egy kisebb baleset történt.